Elterjedt szóhasználat lett a digitális rezsi (digital subscriptions) fogalom, amely rengeteg mindent foglal magában. A digitális rezsinek számtalan megközelítése létezik, és annyi meghatározás született a közbeszédben az elmúlt években, hogy már ennek is kialakultak a szűkebb keresztmetszete.
Ennek elsődleges oka, hogy maga a digitális rezsi nem csak a szórakozásra értendő, hanem kiterjedhet olyan plusz szolgáltatásokra is – például felhő alapú előfizetésekre – amelyekre keveseknek van valós szükségük, hiszen nem mindenki szerkeszt profi módon fotót vagy tárol több száz giga érzékeny adatot a felhőjében. Sajnos az is egyértelmű, hogy bár a tágabb értelmezésű digitális rezsi valóban egyre népszerűbb, és hasznos dolognak is számít a világon, viszont ennek csupán egy kis szeletéhez férhetünk csak hozzá Magyarországról, és nem feltétlen a nyelvi korlátok miatt. Több olyan szolgáltatás vezeti a népszerűségi listát, például a YouTube TV vagy Philo, amely nálunk hivatalosan nem működik, és csak trükközéssel érhető el a hazai felhasználóknak.
Platformrezsi
A digitális rezsit érdemes tehát szó szerint a platformok szerint válogatni, és úgy tekinteni rá, akár egy virtuális kosárra, amelyhez mi magunk válogatjuk ki a számunkra fontos, és hasznos szolgáltatásokat, amire szeretnénk előfizetni. Az is fontos szempont, hogy ez a virtuális kosár elég rugalmas dolognak számít, és ha úgy tartja éppen a kedvünk, akkor akár havonta teljesen átszabhatjuk a tartalmát, ahogy érdeklődési körünk, hangulatunk vagy éppen aktivitásunk kívánja. Persze némi menedzselést igényel észben és főleg rendszerben tartani a különböző előfizetéseket és azok havi kiadásait, de már erre is számtalan program létezik Androidra vagy IOS-re, a fizetőstől akár az ingyenes változatig, a dolog ma már inkább attól függ, hogy mennyire akarunk a témában elmerülni.
Ami viszont a platformrezsi hasznosságát illeti: Az elmúlt évtizedekben a tévés szokásainkat alapvetően a kábeles, más néven hagyományos (lineáris) műsorfogyasztás határozta meg, és több millióan hangolták ennek megfelelően a hétköznapjainkat vagy akár a hétvégéket is. A dolog mostanra teljesen átformálódott, és a korábban „szentnek” tartott műsorsáv struktúra teljesen megváltozott. A streaming platformoknak köszönhetően akkor nézünk filmeket vagy sorozatokat amikor kedvünk tartja, és úgy osztjuk be a részeket ahogy nekünk jól esik vagy ahogyan a streamerek felpakolják saját műsortárukba. Akár le is tudjuk tölteni a telefonokra az egyes epizódokat meló előtt, és ebédszünetben a zöldborsófőzelék mellett meg is tudjuk nézni. Ebből az következik, hogy már elkezdődött az egyénre szabott műsorsávok kialakulása, ami minden felhasználónak más és más időpontra esik, így tulajdonképpen több millió egyéni sáv alakult ki az adott személy életritmusának megfelelően, amelyhez az egyre szélesedő platform kínálatnak köszönhetően számtalan platform kombináció alakult ki.
Ahogyan a különböző televíziós- és streaming hálózatok egyre több adattal rendelkeznek az előfizetők használati szokásairól, úgy alakul át hónapról hónapra ez az izgalmas iparág, és ez magával hozza azt is, hogy amire két éve még azt gondoltuk, hogy majd a jövőt jelenti a televíziózásban, mára kiderült, hogy zsákutcába futott – ilyen például az esztelen kizárólag streaming alapú előfizetői bázis felduzzasztása. Most az látszik, hogy a legtöbb médiacég felhagy azzal, hogy minden áron utolérje, vagyis előfizetői számban behozza a Netflix elmúlt 12 éves előnyét, és a kísérletezés időszakát is felváltotta a racionális piaci szemlélet, ami inkább hatékonyabban kombinálja a rendelkezésre álló erőforrásokat.
A válság természete
A számok azt bizonyítják, hogy a streaming befektetés nem apasztja, sokkal inkább tovább mélyíti az adósság tömböket. A híresztelésekkel ellentétben a Warner Bros. Discovery 48 milliárdos adósságot görget maga előtt a két cég fúziója óta, amiben a Disney alig marad alatta, hiszen tetemes, 46,2 milliárd dolláros adósság halmazzal kell megküzdenie (az más kérdés, hogy akkor mégis honnan van a nyereségük..) E két cég már egy ideje nem egyetlen nagy streaming platformban gondolkodik, sokkal inkább egy olyan megoldásra törekszenek, amelyek kombinálják a lineáris és az online műsorfogyasztás előnyeit, nem megriadva a hirdetési piac aktív bevonásától sem, amely hamarosan a Netflix számára is létfontosságú tényező lesz. Ebből az is következik, hogy a hagyományos televízió nem fog kihalni még Amerikában sem, csupán annak elérési módjai, felhasználása, és opcionális választéka alakul át úgy, ami a leginkább jövedelmező számunkra, így pedig a cégek számára is.
A jövő a platformok hasznos felhasználására fog épülni, amelyek most inkább arra összpontosítanak, hogy ne válasszák le őket olyan gyorsan a meglévő klasszikus műsorfogyasztásról – már amelyik rendelkezik lineáris hálózattal, és legyen idő az edukációra, továbbá a hirdetési ügyfelek is nagyobb rálátást szerezzenek az integrált folyamatokra. A sportos tartalmak például rögzített idősávban érhetőek el, viszont saját tapasztalatból is azt látom, hogy ennek csak kisebb hányadában ragaszkodom az élő megtekintéshez, ami egy sor újabb kérdést vet fel. Vegyük csak az én példámat:
Szükségem van jó filmekre és sorozatokra, amelyeket különböző platformokon érek el. Azt szeretném, ha lenne egy olyan lehetőségem, amelynek segítségével szabadon és viszonylag gyorsan tudok a különböző platformok műsorkínálata között válogatni. Vannak kedvenc platformjaim, amelyekből nem szeretnék engedni, viszont a többségére nem akarok minden hónapban egyesével előfizetni. Ha ezek között találok mondjuk havi egy-két címet, ami tetszik, azért hajlandó lennék egyszer, de egy arányaiban kisebb összeget is fizetni. Viszont arra is legyen lehetőségem, hogy ha több cím is felkeltette az érdeklődésemet, akkor akár a teljes műsortárra is elő tudjak fizetni, így a platform teljes kínálata bekerül az én egyéni és speciális saját műsorlistámba, amelyből bármikor szabadon tudok válogatni. Erre is már létezik több hasznos megoldás, én egy ideje erre a célra a Google TV rendszerét használom, de az Apple TV a kezdetek óta ebben látja saját televíziós jövőjét. Az elérhető eszközökről később lesz szól, menjünk inkább tovább.
Szeretem a focit, a jégkorongot vagy a kosárlabdát, de nem minden meccset szeretnék élőben megnézni (nem is lenne ennyi időm), ezért ebben is szabad választásra törekszem. Ezért szükségem van olyan sport streaming platformra, amelyekben a kedvenc ligáim szerepelnek (NHL, PL, Serie A, NBA, stb.). Viszont amikor kezdődik egy háromhetes nagy kerékpárverseny vagy mondjuk az US Open, akkor azt is látni szeretném. Hogy még inkább bonyolítsam a szitut, az egész saját, speciális, és filmekre, sorozatokra, és sportos tartalmakra kiterjedt műsortáramat szeretném gyorsan elérni hatékony kezelhetőséggel, lehetőleg nem túl drágán, amire sokan csak legyintenek. A helyzet azonban az, hogy ez az igény nem annyira rugaszkodik el a valóságtól, és ugyan sokan nem fogalmazzák meg ennyire konkrétan, azonban a nézői magatartások, illetve a szolgáltatói trendek is inkább ebbe az irányba mutatnak, hogy akkor jár mindenki a legjobban, ha hasonló elv mentén épülnek ki a kombinált platformok műsortárai, amelyek valós hasznot hoznak mindenki számára. Persze ennek ára is van, és nyilván nem túl olcsó mulatság, amikor az ember ennyi igényt szeretne hónapról hónapra kiszolgálni, de ebben pont az tűnik célravezetőnek, hogy a teljes komplett műsorkínálat megoldható költséghatékonyan is, nyilván sokkal kevesebb egyéni, speciális tartalommal.
A Warner Bros. Discovery elmúlt hónapokban tapasztalt fejletlenségének valós alapja az, hogy létrehozza azt a rendszerszintű ökoszisztémát, amely képes a médiacég valamennyi márkáját egy olyan kombinált platformmá alakítani, ami kiszolgálja a személyre szabott igényeket is. Tulajdonképpen a Disney is ezt műveli azzal, hogy vagy elengedi vagy szorosabbra fogja a Hulu kezét 2024-től, de az ESPN-el kiegészülve szintén kombinálja rendelkezésre álló erőforrásait a jobb ügyfélkiszolgálás érdekében. Az Apple már kezdetek óta ebben a szellemiségben építette az Apple TV alapjait, amelyben az original tartalmak jelentik a csúcsot, az eszenciát. Az Amazon pedig saját logisztikai üzletágát is felhasználja a cél érdekében, és az Apple-el hasonlóan azért licitál újabb sportlicencek megvételére, hogy ezekkel színesítse saját amúgy is egyre vonzóbb műsor kínálatát. Erre ékes példa, hogy az Apple saját TV rendszerébe integrál egy új műsortárat – egyben előfizetési opciót az MLS labdarúgó bajnokság számára 2023-tól, és bónuszként kiszolgál heti egy meccset az Apple TV+ előfizetőinek is, mondhatni csaliként, hogy akinek több kell, tessék rá is előfizetni. Mi ez, ha nem zseniális húzás?
A SkyShowtime is rendelkezik hasonló lehetőséggel, gondoljunk csak az NBC Universal, amelynek a kezében ott a Peacock (premier League, NFL, stb.) az NBC Sport vagy a Telemundo (La Liga, Premier League vagy NFL csomagokkal), amelyhez szervesen kapcsolódik az Universal, vagy a Paramount klasszikus műsortára és készülő blockbusterei, számukra viszont egy fontos tényező, a mozi ablak kellő optimalizálása is fontos kérdés, amely nekünk nézőknek szintén nem elhanyagolható opció a szórakozáshoz.
Tehát amikor a platformrezsi fogalmát, és a streaming-válság valóságát akarjuk elmagyarázni, akkor nem érdemes abból kiindulni, hogy mi volt pár évvel ezelőtt, hiszen a világ teljesen kifordult önmagából ezen időszak alatt, és a pandémia, illetve az egyre fokozódó inflációs gazdasági válság magával rántotta ezt az iparágat is, amely újabb forradalom előtt áll.
A streamingnek igazából nem a válságát éljük, sokkal inkább most születik újjá egy olyan folyamat részeként, amely több évtizede határozza meg a műsorgyártást és fogyasztást, de egy ideje szükségessé vált radikálisan átalakítani.
frontkép: Eat the Rich: The GameStop Saga / Netflix Media
#műsoronplus