Viszonylag kevesen tudják, hogy a Netflix DVD kölcsönzőként indult, de nem ám egyszerűen. Ővé volt a világ legkomplexebb kölcsönző rendszere, ami már a 2000-es években is bőven meghaladta a korát.
Vendégszerzőm angliai munkája során találkozott elsőként ezzel a tök jó lehetőséggel. Mivel több millió felhasználóval együtt rendszeres előfizetője volt ennek a progresszív DVD kölcsönzésnek (ami alapjaiban változtatta meg az emberek tartalomfogyasztási szokásait), így tapasztalatai alapján betekintést kapunk a Netflix kezdeti szakaszába, hogyan vált postai DVD kölcsönzőből a világ egyik legnagyobb streaming szolgáltatójává.
SoZi írása:
Ebben a nagy streaming őrületben egyre több beszélgetésben kerül elő az az időszak, amikor a filmeket még kölcsönzőkből cipeltük haza, de már éreztük, hogy nem sokáig, mert a tékásfiú is egyre ritkábban járt be dolgozni.
2008-ban ebből az állapotból utaztam egy munka miatt Angliába, ahol a filmfüggőségem egészen új dealert talált magának. Tékák arrafelé már rég nem voltak, volt viszont egy ilyen modern izé, amit úgy hívtak, hogy Netflix és mindenki magától értetődőnek találta a használatát, én meg csak néztem mint…őőő… nos, magyar gyerek a Netflixre.
Ennek lényege az volt, hogy némi havidíjért cserébe addig lehettek nálad DVD lemezek, ameddig meg nem nézted őket. Tehát MINDIG volt nálad valami. Akitől béreltem a lakást, már volt előfizetése, úgyhogy beszálltam a havidíjba és így hármasával rendeltük a filmeket. Ez volt egyébként a második szintű előfizetési csomag, a legolcsóbbal csak egyetlen filmet rendelhettél. Nagyjából 10-12 fontba került havonta – kb 2 db ottani mozijegy ára –, aminek a rám eső részével számolva az otthoni tékába járásom költségeit nézve (ami akkor 500 Ft/film volt) elég jó deal volt. Nagyon nem is kellett megszorítanom a szíjat. Nem nyomasztott a késedelmi díj, nem kellett azzal foglalkoznom, hogy mikor lesz időm filmet nézni, mert mindig volt néznivaló – mert olyan sem volt, hogy valami „nincs bent”.
És még egy dologgal nem kellett törődnöm, azzal, hogy mikor vonszolom el magam visszavinni a filmeket. Ehhez az egészhez ki sem kellett mozdulnod, vagy bármit betervezned a napodba, amit nem akartál. Volt egy netes felület, ami úgy nézett ki, mint az előző fapados piros design, amit 4-5 éve váltott le a Netflix a maira. 5 csillagos érékelésekkel, ajánlásokkal, kategóriákkal stb… Mai szemmel nézve mind nagyon ismerős. Itt ki tudtad választani a DVD-t és másnap hozta a futár a piros borítékokat, amikben a lemez volt. (vagy a posta? Már nem emlékszem) Ugyanezzel a körrel pedig elvitte, amiket már megnéztél (akkor mégis futár? Simán lehet, hogy a postásnál fel is tudsz adni arrafelé dolgokat, mert nem mászkáltunk el feladni a filmeket, az is biztos). A borítékos megoldás miatt ugyan eléggé karcosak voltak a lemezek, de amivel probléma volt, ahelyett simán kaptál újat legközelebb.
Akkoriban egyébként már streamingelni is lehetett a filmeket, az adatlapon egyes filmeknél már ott volt a „play” gomb is, de az internet akkoriban még se gyors, se olcsó nem volt, és még a wifi hot spottal rendelkező helyeken sem volt ingyen a jelszó. (Hozzáteszem, külföldön. Magyarországon ilyenkor még tékákba jártunk netezni a helyben telepített gépekhez.)
Kövessd a Műsoront a Facebookon!:
Ami pedig egy hozzám hasonló filmőrültnek fontos, a lemezek nem valami lebutított „tékás” példányok voltak, hanem teljes értékű kiadványok a rajta lévő összes extrával, audiokommentárokkal, 5.1 es hangzással.
A dolog mai érdekessége egyébként, hogy egyes cikkek szerint bizonyos helyeken, még mindig népszerű a dvd-cserélős rendszer. Bár az oldal pár hete le van lőve, a kiírás szerint csak ideiglenesen.