A besúgó-sztori által szembesültünk a streaming rideg valóságával

Oszd meg a cikket másokkal is:

Miközben a hazai streaming fogyasztók egy nagy része a Stranger Things negyedik évadának utolsó két részével vannak elfoglalva, a hazai erőviszonyok tekintetében második HBO lokális fennállásának egyik, ha nem a legkomolyabb botrányával kénytelen szembenézni.

Akik nem hallottak róla, két napja a hazai HBO Max streaming platformról váratlanul lekerült az április 1-jén startoló A besúgó című sorozat, mellette pedig olyan teljes évadok sem érhetőek már el a műsortárban, mint a szintén hazai gyártású Aranyélet harmadik vagy a román Árnyak szintén harmadik felvonása. De további komplett sorozatokat is levettek, például a Szexi svédek, a román Ruxx vagy a Mrs. Fletcher is az áldozatok közé került, és a lista még mindig nem teljes. Az első felháborodások után az HBO hazai PR menedzsere Pinczés-Pressing Ádám igyekezett némi rövid magyarázattal szolgálni a nézőknek a miértekkel kapcsolatban, a népharag viszont azonnal a Warner Bros. Discovey új vezérére David Zaslavra zúdult, akiről korábban rajtam kívül csupán elvétve írta a hazai médiában, és a nevével a legtöbben csak most találkozta először, pedig április óta ő vezeti a teljes Time Warner örökséget. Már a közösségi oldalon is számtalanszor jeleztem, hogy személyében nem egy Jason Kilart ismerhettünk meg, aki képes volt feláldozni a Warner filmek exkluzív mozi ablakát az HBO Max sikerének érdekében, ami részben ennek köszönhetően komoly anyagi válságba sodorta a teljes médiacéget (de ide tartozik még többek között a CNN Plus indítása is), és többek között hozzájárulhatott ahhoz is, hogy az AT&T tetemes adóssággal végül rásózza a Discovery moguljára a lejtmenetbe került teljes Warner birodalmat, amelyet április óta Warner Bros. Discovery (WBD)

A Warner-ügy tulajdonképpen lassan egy évtizede húzódik, és amióta az AT&T megszerezte a benne foglalt teljes médiaportfóliót (HBO, Waner Bros., Warner Bros. Television, TNT, stb.), a cég helyzete évről évre került mindig valamilyen piaci veszélyforrás közelébe, amire a modern tartalomfogyasztás végterméke a streaming még rá is rakott egy lapáttal. Amit most jelenleg HBO Max néven látunk a különböző eszközök képernyőjén, az valójában egy brutális erővel és forrásokkal rendelkező médiaóriás, amelynek valós teljesítményét évről évre különböző hozzá nem értő kezek tulajdonképpen visszafogták, és csak nagyon kevesen látják (vagy akarták látni) a benne rejlő iszonyatos potenciált, ami nem csak dollármilliárdos márkák, csatornák és licencek fölött uralkodik, de leányvállalatai behálózzák az egész világot, karjai elérnek a legkisebb városok és falvak nappalijába is.  

Korábban azt mondtam, hogy ha olyan ikonikus televíziós hálózat mint az HBO nem képes a streaming élmezőnyébe kerülni, akkor a modern tartalomfogyasztás hosszútávon nem lesz képes (megkísérelni) leváltani a hagyományos televíziót, és minden erre irányuló törekvés idővel erejét fogja veszíteni. A nézőknek szükségük van az új történetek mellett időnként visszatérni a megszokott és jól bejáratott történeteik közé (amelyből itt  majd száz éves örökségből válogathatunk), beszélhetünk Maffiozókról vagy Vészhelyzetről esetleg a Lostról vagy Óz a nagy varázslóról, ezeknek a daraboknak állandó helyük van egy modern alapokkal rendelkező streaming műsortárban, és a programingot ennek szellemiségében kell rendszerezni és felépíteni, beemelve az új sorozatokat és (vagy) franchise-okat, amelyek később szintén átvehetik majd ezt a kulcspozíciót.

De a túlköltekezés korszakától végleg búcsút kell vennünk(peak streaming), és ez nem csak a piacvezető Netflix számára egy fontos kijelentés, de amelyik tartalomgyártó, tévés hálózat vagy streamer tartani szeretné a streaming diktálta őrületes tempót, annak is bibliaként kell kezelnie a túlköltekezés megfékezését, és sokkal inkább vissza kell térni a fenntarthatóság biztonságos ösvényére, ami azzal is jár, hogy a jövőben a film- és sorozatgyártás jelentősen visszaszorul.

David Zaslav WBD CEO számára az a vízió jelenti a jövőt, hogy a kezébe összpontosuló hatalmat és tartalmi értéket a lehető legszélesebb körben, a világban megtalálható leányvállalatok lokális erejével a végletekig kiaknázza, ezzel voltaképp az újkori történelemben először végre méltó helyre ültesse a teljes Warner birodalmat, még ha ez áldozatokkal is jár, akár Magyarországon, akár Amerikában. Ez a fajta szemlélet pedig nem más, mint a streaming kevésbé ismert, ám mindvégig számításba vett rideg valósága, amely egész egyszerűen kikényszeríti valamennyi részvevő médiacégtől, hogy racionalizálja kiadásait akár kevesebb tartalom előállításával is, és épp úgy kezelje a műsortárában megtalálható IP-ket, akár egy hagyományos televíziós műsort, mivel a nézői büntetés ebben az esetben a lineáris térhez képest sokkal nagyobb fenyegetést jelent. Nyilván ezzel semmi újat nem fogok mondani, hiszen a filmek vagy sorozatok eddig is bizonyos szakmai- és marketinges szempontok szerint lettek kiválasztva, de elég csak a Netflix példájából kiindulni – amely sokszor pilot epizód nékül (ami a televíziós világban ismeretlen fogalomnak számít), néhány diagramm segítségével is berendelt súlyos milliókba került filmeket vagy sorozatokat, aztán szintén néhány adatsor után néhányat elkaszált nagyon gyorsan, és nem igazán foglalkozott annak utóéletével.

Ennek a személetnek valószínűleg örökre búcsút inthetünk, és attól is el kell köszönni, hogy egy külföldi médiacég olyan projektetek gyártását támogassa, amik csak helyi szinten tudnak bizonyítani, és a nemzetközi térben elvéreznek, hiszen ha ez konkrétan A besúgó kapcsán nem lett kiemelve, de ismerve Zaslav vízióját és a költségek megvágására tett erőfeszítéseit, valószínűleg Dugovicsék sztorija már nem volt képes a done listán megmaradni.

Emlékezzünk csak arra, amikor tavaly májusban elsőként írtam az AT&T és Zaslav titkos találkájáról:

David Zaslav a Discovery Inc elnök-vezérigazgatója még februárban golfozni hívta John Stankey-t az AT&T elnökét, és néhány óra beszélgetés és egy közösen elfogyasztott ebéd alkalmával annyira szinkronba kerültek az elképzeléseik, hogy diszkréten elkezdték kidolgozni az egyesüléshez szükséges pénzügyi és tartalmi feltételeket.

Állítólag ez az említett februári beszélgetés az AT&T szigorúan titkos műveletének a kezdete volt, hogy valamilyen formában leválassza magáról azt a hollywoodi kezelhetetlen birodalmat, amelyet két és fél éve szerzett meg, az említett 85 milliárd dollárért. És azóta már azt is tudjuk, hogy a Discovery átvállalva a tetemes adósságot, és további 43 milliárd dollárt dob a közös kasszába, részben megszerezve ezzel olyan szimbolikus márkákat, mint az HBO vagy a TNT.

Örülhet a Netflix és a Disney, egyre zavarosabb a Warner helyzete

Egy ilyen belépő után több mint egyértelmű, hogy a WBD számára a jelenleg célként kitűzött 3 milliárdos megtakarítás vagy a műsortárból kigyomlált néhány „költséges” európai produkció csupán egy kezdeti lépés, és ha abból indulunk ki, hogy Zaslav néhány héttel a CNN Plus streaming felület indulása után lefújta a teljes projektet és szélnek eresztette a brigádot akkor az sem fog különösebb problémát okozni számára, ha egy magyar rendszerváltásról készült sorozatot kell egyik napról a másikra kivágni több hasonló sorozattal, hiszen jönnek helyette az újak, és már küszöbön áll a Discovery Plus vagy Eurosport Player racionalizálása, amely kellő vígasz lehet a nézői felháborodásra.

A Discovery lehet az HBO Max jolly jokere Magyarországon?

Arról nem is beszélve, hogy mi történik majd akkor, ha júliusban a Netflix az előzőnél rosszabb negyedéves eredményekről fog beszámolni.

Akkor lesz itt csak igazán égdörgés és földindulás.

#műsoronplus #hbozóna

Ez az oldal ingyenes és így is marad. Ha támogatnád a munkát, kérlek küldj egy kávé árát, hogy még jobban menjen. Nagyon köszönöm!

Derecskei Zoltán

A Műsoron.hu alapítója