A Netflix korában milyen jövője van a hagyományos tévéknek Magyarországon?

Oszd meg a cikket másokkal is:

2023-ban lesz 10 éve, hogy lekapcsolták Magyarországon az analóg televíziós földfelszíni sugárzást, amely szinte egybeesik a Netflix első saját gyártású sorozatának, a House of Cards (Kártyavár) streaming premierjével, ami egyébként február 1-jén volt. Ennek vonzatában érdemes átnézni, hogy mi változott az elmúlt 8 évben világviszonylatban és hazai fronton is, milyen trendek és újdonságok uralják a hagyományos illetve modern televíziózást.

A House of Cards megjelenése és a hazai analóg sugárzás lekapcsolása elsőre nem sok mindenben függ össze, hiszen a digitális televíziózás már jóval előbb elkezdte meghódítani a hazai háztartásokat, és akkoriban már az HBO GO is létezett (2012), igaz a mai változathoz képest jóval szerényebb tartalomkínálattal és képességekkel. A 2013. október 31-én 12.30 perckor történt hivatalos analóg lecsatlakozás tulajdonképpen csak formalitásnak volt jó, hiszen addigra a magyar háztartások jelentős részében is set-top box-okkal néztük a különböző csatornák műsorait, akár Telekom vagy akkor még UPC előfizetéssel rendelkeztünk, az a kis doboz összekötötte az egyre terjedő lapostévéket a mai szemmel csigalassúnak számító (?) hálózattal, és a legtöbb helyen ma is ezt a kis – azóta még kisebb digitális  eszközt használják „hagyományos” tévézéshez, ami a szolgáltatók elsődleges eszköze az előfizető megtartására, de erre még később külön kitérek.

Viszont érdemes a dolgot egy másik oldalról is megközelíteni, hiszen azóta eltelt nyolc év, és rengeteg minden történt a felhasználó szokásokban és odakint a nagyvilágban is, ami jelentősen átformálta az előfizetői igényeket, nem beszélve a mozik hanyatlásáról, amely tulajdonképpen kedvezőtlen hatást gyakorolhat a hagyományos televíziózásra, viszont fontos néhány dolgot letisztázni.

Mit jelent a hagyományos televíziózás?

Ha nyolc éve azt írom, hogy hagyományos televíziózás akkor sokan az analóg változatra gondolnának és csak legyintenének, hogy ugyan már, ez csak kizárólag a falu széli kiskocsma vendégeinek számít, akik ide-oda forgatják az antennát a jobb vételért, de a legtöbb helyen már set- top box-ok vannak telepítve. Nyolc éve a hagyományos televíziót felváltotta a “modern kor” digitális változata, sokan akkor szembesültek elsőként a HD csatornákkal és digitális műsorújsággal, megjelentek a csatornák nagyfelbontású változatai, és a hazai felhasználók 99%-ának fogalma sem volt róla, mi az a Netflix, nem hogy a House of Cards sorozat amúgy kiemelt jelentőségéről tudott volna.

Az azóta eltelt nyolc év viszont óriási, és több szempontból is drasztikus változást hozott ebben a kérdéseben, ami nem csak a televíziózást, hanem az egész világ fogyasztási hozzáállását megreformálta, ami viszont továbbra is kevésbé változott, az a szakadék, ami 2021-ben is méretes Magyarország és mondjuk Nyugat-Európa között. Viszont ez a törésvonal megfigyelhető egy lengyel vagy egy magyar háztartás felhasználási szokása között is, csak jóval árnyaltabb formában, és a mozik bezárása miatt a lakásban rekedt emberek többség még inkább a televíziók irányába fordult.

Ebből kiindulva mindazok a folyamatok, amik meghatározzák a világ nyugati felében tapasztalt digitális tartalomfogyasztási szokásokat (forradalmakat), nálunk kevésbé látványosak, és mire eljutnak a hazai hálózatokon a különböző eszközök képernyőire, már egy több irányból történő, a lokális piaci- és kulturális viszonyokhoz igazított változat fog megjelenni. Persze ez így volt korábban is, csupán annyi változott az elmúlt közel tíz évben, hogy Magyarországon belül is kezd kialakulni egy speciális szakadék a felhasználói igényekben, amely korábban kevésbé volt ennyi tapintható, viszont nem egyedi jelenségről van szó. Szerte a világban kezdenek kialakulni tartalomfogyasztási buborékok, kezdve az indiai tömegpiactól egészen a dél-amerikai országok sajátos változataitól – ahol például a Disney a Star műsortárát külön márkaként dobja piacra (nálunk ez a Disney Plus részeként érkezik az év második felében), amelyekhez a streaming-jelenség is egészen jól tud alkalmazkodni.

Ehhez adódik a mozik bezárása, illetve a Warner Bros. kettős megjelnési gyakroltala, illetve a Paramount mozi ablak radikális lecsökkentése, ami hozzánk is speciális módon érkezik, elég csak az április 1-jén megjelenő HBO GO-s Wonder Woman 1984-re gondolni.

A szakadék megértéséhez fontos a mozik és torrent szerepére külön is kitérni, ami nem csak az elmúlt tíz évben határozta meg a forgalmazók, a szolgáltatók és valamennyi piaci szereplő üzletpolitikáját, de a jövőben is komoly tényező lehet. Ugyanakkor egyre jelentősebb réteg fordul Magyarországon is a legális tartalomfogyasztás irányába, számukra a fizetős streaming adta kényelmi funkciók vonzó alternatívát jelentenek a torrent kétes fájlmegosztási folyamataival szemben, ám számuk még mindig alacsony azokhoz mérten, akik inkább a hagyományos televíziózást választják, és a mainstream filmeket és sorozatokat továbbra is különutas csatornákon, fájlmegosztókon vagy illegális weboldalakról szerzik be. Viszont küszöbön az AVOD, azaz a reklámokkal támogatott streaming szolgáltatások hazai megjelenése is, amelyek újabb frontvonalat nyitnak (vajon melyik piaci szereplő kárára?), és egyre inkább átformálhatják a hagyományos televíziózást Magyarországon is.

Akik egyre többet nézik a streaming – vagyis hagyományos értelembe vett Video on Demand szolgáltatásokat, azok egyre inkább elvárják a set-top-box-os televíziónál is a megtapasztalt kényelmi és felhasználóbarát opciókat, legyen közvetlen műsorkeresés, gyors és tematizált kezdőfelület, valamint idősáv és exponenciális műsorújság, amely hatékonyabban igazodik a nézői szokásokhoz. Ezek a feltételek hazánkban annyira széles körben ugyan még nem jelentkeznek, mint mondjuk Amerikában, és rajtam kívül viszonylag kevesen várják el a hagyományos tévétől a digitálisan progresszív gondolkodást, azonban a korábban felvázolt digitális szakadék Magyarországon is egyre komolyabb méreteket ölt, több lesz a Netflix vagy HBO Max-függő, szemben a péntek este nyolctól érkező, negyedórás reklámblokkos tévézőktől, amelyet egy jól pozícionált, és hagyományos szolgáltatók (mint Telekom, Vodafone vagy Digi) kínálatába integrált AVOD (reklámokkal támogatott streaming) még inkább átbillenthet a modern tartalomfogyasztás irányába.

Ők jelentik a hagyományos tévék védőbástyáját, amelyre még évekig lehet hosszú reklámblokokkal is építkezni, de ez sem tartható örökké.

Itt fontos azt is megjegyezni, hogy még semmit sem tudni a hazai HBO Max megjelenéséről, azonban arra maga a Warner CEO-ja, Jason Kilar is kitért, hogy várhatóan némileg módosult Max platform érkezhet Európába, én például inkább egy hibrid AVOD-változatra tippelnék, meghagyva a prémium Max választási lehetőségét is (bármelyik is érkezik, azonnal letesztelem). Egy olcsó, némi reklámmal tarkított HBO Max komoly fejtörést okozhat nem csak a Kunigunda utcában.

Mindebből tehát az körvonalazódik, hogy a hagyományos tévézés várhatóan még hosszú évekig nem fog kikopni a magyar tartalomfogyasztási szokásokból, lesz igény várni a megszokott, és kereskedelmi szempontból jelentős idősávot az esti műsorok, vetélkedők vagy tehetségkutatók megnézésére, de több pénzt és nagyobb potenciált rejthetnek a modern tartalomfogyasztók ma még kisebb csoportjai, akik hajlandóak akár többet is áldozni annak érdekében, hogy minőségi filmeket és sorozatokat lássanak a lehető legkevesebb kompromisszummal, minőségi platformon kiváló kép- és hangminőségben. Egy jól pozícionált AVOD szolgáltatás is méretes darabot tud majd kihasítani a piacból főként Kelet-Európában, és képes lehet felgyorsítani a hagyományos tévé már tapasztalt (Vodafone TV) sokrétű átalakulását, elősegítve az évtizedek óta érző és létező piaci szakadék viszonylagos zsugorodását.

A sporttartalmak hazai jövőjéről később, egy külön anyagban foglalkozom.

#Műsoronplus

Ez az oldal ingyenes és így is marad. Ha támogatnád a munkát, kérlek küldj egy kávé árát, hogy még jobban menjen. Nagyon köszönöm!

Derecskei Zoltán

A Műsoron.hu alapítója